Találd meg a könyvet, a játékot, a hangulatot, ami olyan, mintha rád lenne gombolva!

A leleményes Hugo Cabret

Árpi


A mai ifjúsági irodalom egyik legkülönlegesebb kötete a hagyományos regényformát a fekete-fehér némafilmtechnikával ötvözi.

A szöveg és a képek felváltva mesélik el Hugo, a tizenhárom éves fiú történetét, aki korán meghalt órás édesapjától, nemcsak a mechanika iránt táplált szenvedélyét, hanem egy nem működő gépembert (automatát) is örököl, melynek javításához alkatrészeket kell szereznie, s meg kell fejtenie annak rendeltetését...

A könyv szerzője, Brian Selznick utószavából kiderül, Hugo Cabret történetének megírása sok fáradtsággal járt. A könyv ugyanis nem csak a címszereplőről, a pályaudvar óráit javító kisfiúról, hanem Georges Melliés-ről, a némafilm hajnalának egyik nagy alakjáról is szól, aki a Lumiere-fivérek sikere után egyesítette a mozgóképet és az általa addig művelt bűvészetet.

Az első ránézésre borús, fekete-fehér grafikákkal tarkított könyv viszont korántsem nehéz olvasmány: a történetet megszakító rajzok maguk is mesélnek, szöveg és kép ennek köszönhetően egyenrangú elbeszélői a vaskos kötetnek. Akár egy némafilmet néznénk: ahol a szöveg abbamarad, ott a grafikák veszik át a mesélés szerepét, kalauzolnak minket a '30-as évekbeli pályaudvar világában.

Hugo, a tizenhárom éves fiú korán meghalt órás édesapjától, nemcsak a mechanika iránt táplált szenvedélyét, hanem egy nem működő gépembert (automatát) is örököl, melynek javításához alkatrészeket kell szereznie, meg kell fejtenie annak rendeltetését. A titokzatos körülmények között elhunyt apa alakja, a gépember fogaskerekeire írt programjának célja végig van vezetve a regényben. Hugo, aki iszákos nagybátyja, kinevezett gyámja helyett tartja karban a pályaudvar óráit, a pályaudvar zegzugos járataiban tölti életét, a péktől süteményt és tejet lop, sok bosszúságot okoz egy idős embernek, aki játékboltot vezet az üzletsoron. Mikor a játékboltos lopáson kapja, elkobozza Hugotól az automata terveit tartalmazó füzetet. A gonosz öregember unokahúgával, Isabelle-lel Hugo barátságot köt, együtt próbálnak rájönni egymás titkaira, és arra, miért érdekli Isabelle bácsikáját annyira a füzet tartalma.

A regény alakjai között váratlanul feltűnik Georges Melliés filmművész, akiről a közvélemény azt hitte, a háború után ismeretlen körülmények között meghalt. A gyerekek nyomozásának eredményeként a titkok kinyílnak, ekkorra azonban Hugo bajba kerül...

Vajon megmenti-e őt a pályaudvar fogságából Isabelle barátsága, melyre mindvégig rávetette árnyékát a bizalmatlanság? A regény végén a kérdésre Brian Selznicktől választ kapunk, illetve arra is, mi köze van a művészetnek, a technikának vagy bármilyen elhivatottságnak egy ember sorsához, melyet Hugonál kezdetben visszafordíthatatlanul nyomorúságosnak láthatunk. Mert az álmok világához ragaszkodni és gondosan odafigyelni valamire Selznick számára egy és ugyanaz, legalábbis ez a regényes Melliés-életrajz ezt állítja.

Mindezek mellett betekintést nyerünk a mozgókép egy korai hőskorának világába, előkerülnek a vetítőgépek, régi emlékek vetülnek a falra, a könyv oldalain pedig filmjeiből láthatunk képeket. Hugo Cabret történetéből Martin Scorsese rendezett filmet, melyet öt Oscar-díjra jelöltek.

KORÁBBIAK »