Találd meg a könyvet, a játékot, a hangulatot, ami olyan, mintha rád lenne gombolva!

Maléna kertje


Szerző: Molnár Krisztina Rita

Illusztrátor: Simonyi Cecília

Naphegy Kiadó, 2013

8 éves kortól

A mese két főszereplője Füge Maléna, becenevén Máli, egy kisiskolás kislány, és Szibill, a ki-tudja-mióta-élő tücsök, aki Máli legeslegjobb barátja, de két lábon járó lelkiismerete, bölcs és derűs mestere is egyben. Szibill a lelki társ, akivel Máli megosztja legbelsőbb gondolatait. Például azt, mennyire hiányzik neki Anya, akinek az ölében annyira jó. De Anya a múzeumban dolgozik...

... és azokkal a hófehér, kővé dermedt, élettelen szobrokkal van állandóan elfoglalva. Nap mint nap üzeneteket hagy Málinak, hol találja az ebédet, és hogy valójában mennyire szereti. De nincs ott. És hiányzik Apa gitármuzsikája is, de Apa sincs ott sokat, a városban építi a karrierjét.

medium-malena_kertje.jpgSzerencsére Málinak sok-sok barátja akad; Szibill, a tücsök, aztán Janó, az "utcagyerek", akinek minden vágya, hogy tengerész legyen. Mindig van ideje, és mindig van újabb és újabb jó ötlete. És mindig nagyon vidám. Aztán Bicajos, a postás, aki mindenhez ért, Luca, Máli osztálytársa, aki imádja az állatokat, Bözsi néni, Bari mama, Filemon nagypapa...

Közeledik Máli névnapja, és Apa azt találta ki, hogy egy rózsaszín mobiltelefont vesz a kislányának; igen ám, de Máli egészen másra vágyik a szíve mélyén. Ő egy hársfaágak közé épült kis házikót szeretne a kertjük végében, ahol együtt tölthetnék a nyarat. Nem szeretne ő Krétára menni nyaralni, sokkal inkább itt lenni, ebben a kertben e g y ü t t Apával és Anyával, no meg a barátaival. Anya mindig ott lenne, Apa gitározna, kuglófot ennének, és bodzaszörpöt innának. Nem vágyik ő sehova nyaralni, itt lenne a legjobb együtt lenni, itt, a világ közepén. De hogyan mondja el mindezt a szüleinek, hogyan értesse meg velük a vágyait, mikor már az is oly hihetetlen, hogy egy beszélő tücsök a legjobb barátja.

És megkezdődnek a kalandok, a szervezkedés, az építkezés, a mindennapi csodák, melyek mentén olyan szépen rendeződik minden. Egymásra találás, születés, újjászületés. Itt időzünk. Az időtlenségben. Ahol megérezzük, megtanuljuk, mi is az igazán fontos. Az egymásra fordított, egymásnak odaszánt, szeretetben eltöltött percek. Ahol tudunk lassítani, lecsendesedni, ahol odafigyelünk arra, minek örülne a másik. Ahol barátra és újra egymásra találunk, ahol el- és befogadjuk azt is, amiről és akiről eddig másképp gondolkodtunk, ahol tudunk elmerülni, és belefeledkezni. Bármibe. Ahol elgondolkodunk arról, hogy hová tartanak a folyók, és milyen messze van a végtelen... és vajon Szibill is odatart? És mi mindannyian? Ahol tényleg semmi jelentősége a számoknak. Ahol megtanuljuk, hogy lehet minden reggelnek, mikor felkel a Nap, úgy örülni, akár egy születésnapnak. Ahol "a beszélgetés, a mesélés, a ciripelés ideje attól szép, hogy nincs üvegbe zárva." Enyhülést, feltöltődést talál itt, aki betér.

medium-malena_lombhaz.jpgDe nem csak Maléna kertjében létezik mindez. Ott van mindannyiunkban, bennünk és körülöttünk. Keressük meg bent, a szívünkben és magunk körül is ezt a kertet, nem is kell hozzá talán más, csak egy kis lecsendesedés, odafigyelés.

Ha itt időzünk:

"Hiába hajszol: sietni nem érek rá.

- Nekem dolgom van."

(Fodor Ákos)

KORÁBBIAK »