Találd meg a könyvet, a játékot, a hangulatot, ami olyan, mintha rád lenne gombolva!

Kicsibácsi, Kicsinéni (meg az Imikém)

Árpi


Szerző-illusztrátor: Dániel András

Pozsonyi Pagony, 2013

Egy fárasztó nap után néha jó rövid mesét olvasni. Ezek a történetek nem teketóriáznak, nem részletezik hosszasan saját előzményeiket, nem a hagyományos „egyszer volt" világába hívnak minket. Egyszerűen csak elkezdődnek valahol, valamikor. S ez jó, mert akár itt, akár most, így nem kell messzire kalandoznunk. Hazaérkeztünk és otthon maradhatunk - ilyen érzés olvasni. Várjuk a viccek csattanóit, netalán valami üzenetet, melyektől általában nem több, mint fél oldal választ el minket. „Adódik úgy néha", „ha nem is olyan gyakran, de előfordul", hogy „vannak napok" – valahogy így kezdődnek ezek a mesék. Például Dániel András meséi, melyet Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) címen adott ki a Pozsonyi Pagony.

Az utóbbi évek egyik legjobb gyerekkönyvéről olvashatunk itt:

Mik találhatóak ebben a könyvben? Mesés karcolatok, gyerekképzeletbe oltott egypercesek, vagy talán miniatűr anekdoták gyűjteménye egy apró házaspárról, azaz Kicsiékről, illetve egy Imikém névre hallgató bádognyúlról, akit madárként tartanak egy kalitkában. „Hőseink" egy dió-házban laknak, mikroszkopikus kalandok, vágyak és problémák népesítik be életüket, melyekbe Dániel András optikája bepillantást ad. A látottakba pedig beleunni garantáltan nem fogunk. Egy-egy parányi eseményhez Dánielnél hasonló terjedelmű szöveg dukál, mivel szerzőnk csak annyi mondatot ír le (illetve annyit rajzol mellé), amennyi egy nagyító alatt játszódó eseménysornál indokolt.

És persze, ne felejtsük el, a végén nevetünk is. Nem keveset.

A mesék szellemessége a bennük rejlő többértelműségen múlik. Dánielnél mindenki vizsgál valamit, hallgatózik, mint például egy üregben lakó bagoly (név szerint Bagolybarát), aki a Titokzatos Baglyok Népe után kutat. Talán ezért van, hogy olvasás közben a világ kicsinyítése sem ér véget egy dió fókuszánál. Tudniillik a különös ház folyton változtatja a helyzetét, mikor a szél ide-oda fújja – Kicsiék emiatt mindig máshol laknak. Sivatagban, óceánban vagy Kicsibácsi sajátnak tartott tavához közel, ahová „tavazni" járnak. Nem beszélve arról, hogy ez a dió be is van rendezve, Kicsinéninek hála, mindig máshogy. Tele van apró tárgyakkal: Kicsinéni bevásárló táskájával és annak tartalmával, kétemeletnyi ingósággal és egy szelencével, melyet Kicsinéni egyszer sem nyitott még fel. Az apró világ még a házaspár számára is kaland tárgyát képezi, nem csak az olvasóknak. Ezért vannak Kicsibácsinak képzeletbeli kalandjai (három darab – ő ennyit számolt össze). A laktér olykor szűkössé válik, nem véletlen tehát, hogy a lakók olykor kijönnek a dióból, hogy elintézzenek valamit, friss levegőt szívjanak. Imikém nevű felhúzható bádognyuluk például gyakran elkódorog, és mikor lejár benne a mechanika, rendszerint egy közeli-távoli réten eldől, mire Kicsiék éjszakába nyúlóan kereshetik.

Kicsibácsi folyvást találmányokon gondolkodik, például két olyan ajtón, amely külön napszakokra nyílik a dióból, éjszakára és nappalra. Vagy éppen esték levegőjét gyűjti befőttesüvegekbe, melyeket pedánsan dátumokkal lát el. Odakint pedig izgalmasan változik a helyszín, illetve feltűnik néhány új, izgalmas szereplő is: a már említett, üregben élő Bagolybarát közéjük tartozik.

Emellett csalóka ez a Dániel-féle lencse. Ugyan a Kicsi-házaspár afféle képzeletbeli nyugdíjas idillben él, az események mégis többek lesznek olvasás után a kisember-életek meseformájú, szeretettel megrajzolt paródiájánál. Talán azért, mert ha Dániel lencséjébe nézünk, egyszerre látjuk parányinak a világot, illetve hatalmasnak. Egyszerre látjuk úgy, ahogy van. Egészében.

Nem véletlen hát, hogy nem csak mi nézünk, figyelünk és értelmezünk, hanem maga Kicsibácsi is egy kéményen keresztül, mikor a Holdat vizsgálja. Sőt mi több: egy este fel is találja és elnevezi holdnak. Persze a Holdat már Kicsibácsi előtt „feltalálták", mégis jóleső érzés beleélni magunkat egy dióból alkotott világképbe, a Kicsibácsi-féle apró, félresikerült bölcseletekbe.

Dániel András meséje egyszerre képzelhető el felnőttek és kisiskolások olvasmányaként. (Akár a nagy, „egyszer volt" kezdetűek.) 

KORÁBBIAK »