Találd meg a könyvet, a játékot, a hangulatot, ami olyan, mintha rád lenne gombolva!

Bibedombi szörnyhatározó

Huszárszky Zsuzsi


Írta: Adamik Zsolt

Rajzolta: Hanga Réka

Cerkabella Kiadó, 2014

2013-as Aranyvackor díj, 2. helyezés, Cerkabella Kiadó különdíja

„A szörnyek azért vannak, hogy lássuk, mitől félünk. Épp ezért errefelé nem is nagyon fél senki. Néha megijednek, az igaz. De a megijedéstől nem kell félni. Azért van a Bibedomb, hogy ne kelljen. A Bibedomb tetején pedig ketten laknak: Kisujj néni és Talicska bácsi, a szörnycsősz. Meg a pici ház, piros tetős, fecskefészkes. Meg a kócos erdő körben, benne medve, róka, nyúl. Meg a szörnyek: nagyfogúak, kötekedők."

A fenti fülszöveg engem nagyon megfogott. Ezt a könyvet mihamarabb el akarom olvasni – gondoltam. Megtettem. Egy lustálkodós, karácsonyi reggelen. Nem csalódtam, sőt. Tágasságot adott. Ott bent. És belefeledkezést, könnyedséget, nevetést, frissességet és igen, mélységet is. Mert fogós kérdés ez a szörnyeinkkel való szembenézés: meglátjuk őket, jó. De tudunk-e nevet adni nekik? És egyáltalán, mit tudunk kezdeni velük? Nehéz kérdések bukkannak fel a rendkívül vicces és ötletes megjelenésű könyv elolvasása után.

Mert, nem mellesleg, ez a könyv tele van humorral, színnel, ötlettel, élettel. Végignézegetve az illusztrációkat, nemcsak minden egyes szörnyábrázolás kedves, de ha megfigyeljük az elrejtett, apró részleteket, tulajdonképpen minden képen találunk valami szívmelengetőt: gőzölgő kávét, napsütést, életteli színeket és fényt, puha, melengető, ám piros hóesést, pipacsvirágos paplant, hegedűmuzsikát, zárat nyitó kulcsokat, szárnyaló léggömböket, égbeszálló hintát és pipafüstöt, hímzett terítőt.

small-bibedombi.jpgNagyon tetszik, hogy a borító valójában egy összehajtogatott, keresgélésre inspiráló térkép, mely a történet helyszínét, Avaros városát ábrázolja, a határában emelkedő Bibedombbal, a szörnyek lakóhelyével.

S hogy milyen szörnyekről van itt szó?

A mindenki mindennapjaiban olykor-olykor felbukkanó szörnyekről: a lyukas zokniban lakó Búmanóról, a szemragasztó reggeli szörnyetegről, Csipakobráról, az ember lelkébe hideget ordító Dérdidergő dudalúdról, a fülünk mögött lakó Hüjetiről, aki ha tombol, oda a minden, Puszkapiszka Szurtörpéről, aki miatt minden szurkapiszka után egyre kevesebb a gyerekekben a gyerekség, Szószippantó Betütiről, aki bátran okolható minden olvashatatlanná vált, hiányos szövegért (aki „a könyvtárosokból könnytárost csinál"), a kegyetlen Lufipuszilóról, Ijesztermesterről, Méregérről, a Porcica maffiáról, a Zoknikalózokról... s még sorolhatnánk hosszan, de ki akar felmondani egy lexikont?

Hiszen, ne felejtsük el, egy komoly tudományos gyűjteményt tartunk a kezünkben!

large-bibedomb.jpgHiába a kötekedő és rémisztgető sokadalom, szerencsére itt lakik a Bibedombon Kisujj néni és Talicska bácsi is. Ők aztán egy-kettő elbánnak ezekkel a rémségekkel! Kisujjukban van a szörnyeltávolítás minden csínja-bínja: és ha megvannak, már viszi is őket Talicska bácsi egy nagy zsákban, oda, ahova valók.

Hogy mi a titkuk? A jókedv, a vidámság, mosoly. Kisujj néni mindig mosolyog, mint az eperfagyi és a pipacsvirág. Kalácsillat van, friss, reggeli télszag, puhaság. Nincs bennük semmi csalafintaság. Ott vannak, amikor csak kell. Szembenéznek. Rossz álmokat gyűjtenek, javítanak – hisz ebből születnek a szörnyek – el kell hát vinni őket mielőbb: még talán kezdeni is lehet mindezzel valamit. És leginkább: simogatnak, megnyugtatnak.

Ezen a ponton nem tudom nem megemlíteni Kicsibácsi és Kicsinéni (Dániel András: Kicsibácsi, Kicsinéni meg az Imikém) történetét. Kisujj néni és Talicska bácsi is az ő mindent elsimító, elfogadó harmóniájukat idézi bennem, de a könyvben mindezt már kiterjesztik egy egész városka lakóira. A bennük megszülető harmóniából már nemcsak maguknak, egymásnak, hanem másoknak is tudnak adni. Kisujj néni összegyűjti éjszakánként a rossz álmokat a cekkerébe. Nem kínoznak tovább. Befőttet főz belőlük, jóvá érnek. Karácsonykor ezt a befőttet ajándékozza mindenkinek, benne kinek-kinek saját rossz álmával, befőzve jóra, ahogy azt kell.

Tanulhatunk tőlük, mert megismerve a bennünk meglapuló szörnyeket és a szemükbe nézve hirtelen már nem is olyan félelmetesek. Inkább mulatságosak lesznek, eltörpülnek. S ha nem Kisujj nénire és Talicska bácsira várunk, hogy elvigyék ezeket a (többnyire saját magunk által gyártott) rémeket, hanem felfedezzük, hogy a jóra befőzés hatalma és a hozzá szükséges minden egyéb a rendelkezésünkre áll, már szaladnak is messzire. Mert „ha a szörnyedet megismered, félni többet már semmitől sem kell."

large-bibedombi_2.jpg

KORÁBBIAK »