Találd meg a könyvet, a játékot, a hangulatot, ami olyan, mintha rád lenne gombolva!

Hihetetlen történet az óriás körtéről

Kata, Eszter


Írta és rajzolta: Jakob Martin Strid

Kolibri Kiadó, 2013

4 - 9 éveseknek ajánljuk

PÁRBESZÉD A KÖNYV FELETT:

Eszter (aki gyerekeivel olvasta el a könyvet): Nagy rajongói vagyunk a vicces, rajzos könyveknek, így egy percig sem volt kérdéses, hogy ezt a könyvet haza kell vinnem! Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy melyik gyereknek lenne a legjobb: a kisóvodásnak vagy a kisiskolásnak? Végül a kisóvodásnak vittem haza, mégis ő jutott hozzá utoljára... Mire ő hazaért már mindenki lelkesen elolvasta! S tényleg, szerintem ebben a könyvben 4-9 éves korig mindenki talál valami jópofát és izgalmasat.

Kata (aki felnőtt olvasóként, gyerektársaság nélkül gondolkodott el a mesés történeten):

Szerintem is sok jópofa dolog van ebben a könyvben, s nem csak a képek, de a történet alapja is annak mondható: Egy cica és egy elefánt két agyas fetaláló kíséretében, egy gigantikus méretű körte belsejében kisodródik a nyílt tengerre. Utazásuk tétje nem pusztán a kaland túlélése, de a Rejtélyes Sziget megtalálása is, ahonnan egy fontos személy, nevezetesen városuk eltűnt polgármestere adott életjeleket.

Eszter: Igen, a történet elég összetett, ezért a nagyóvodásoknak és kisiskolásoknak is elég izgalmas. A nem várt események sorozata lendületben tartja végig a történetet.

Kata: Igen, de azért tegyük hozzá, hogy a „nagy izgalmak" (kalózok, sárkány, éjfekete tenger) nem valóságos fordulatok: minden „vészhelyzet" csak egy oldalnyi távolságra tűnik vészhelyzetnek, na jó, maximum két oldalnyira, de aztán gyorsan feloldódik, hogy a történet a kis óvodások számára is teljesen biztonságos legyen... Például mielőtt a kalózok rájuk támadnak, belebeg a tengeren az a dinnyeszállítmány, amivel a marconák leszerelhetőek lesznek. Az ágyugolyó nem okoz kárt, a kalózoknál épp van elem... Ezek amolyan „álveszélyek", a poénos rajzok lehetősége miatt talán. Mert ezeket az akciókat megrajzolni hiteles, ám szövegbe önteni kicsit kínos: épp görögdinnyére vágytunk..., épp van nálunk két szupererős elem..., épp ugyanazon a lyukon süvített át a golyó, mint korábban... Vagy a gyerekeket ez nem zavarta?

Eszter: Csöppet sem! S ne felejtsük el, hogy a végén van egy tényleg meglepő fordulat, ami egyáltalán nem kiszámítható!

Kata: Na jó, az úszó szigetre én sem gondoltam előre...!

Eszter: Szerintem épp a biztonságos történet és a remek rajzok működtetik a könyvet. Az ovisoknak nagyon vonzó, hogy sokszor végig lehet böngészgetni. A könyv szerzője amúgy eddig elsősorban képregény rajzolóként volt ismert és ennek hatása jócskán érezhető a könyvön. A rajzok annyira részletesek, hogy akár szöveg nélkül is elmondják a történetet. Emellett a fiúk a remek gépeket, mechanikus szerkezeteket csodálhatják meg a rajzokon, a kislányok pedig az aprólékosan megrajzolt (körte)lakás belsőket.

Kata: Nekem is tetszik a képregényes stílus, de ezen a téren is találtam néhány zavarbaejtő dolgot. A két feltalálóról például Tatu és Patu jutott eszembe, a főszereplő macskáról pedig a Tesz-Vesz város Cicója (mind külsejében hasonlít, mind a nyomozás, rejtély-megoldás iránti lelkesedésében), sőt, a rajzok úgy általában is a Tesz-Vesz városos stílust képviselik. De mondom tovább: az öreg kapitánynak egy az egyben Pettson-feje van, s a könyvben mintha még muklaszerű lények is felbukkannának..., Micóék háza is ugyanazt a barkácsolt, zeg-zugos hatást kelti, mint a Findusz történetek terei. Sőt, Napváros egy-egy lakójának fizimiskája, ha akarom, ha nem, a Simpson családot juttatja egyembe! Ulysses Karlsen, a fémsárkány építője pedig teljes mértékben azonosnak tűnik Haragumival, aki utálja az embereket. Mi lehet ez? Szándékos utalásokról lenne szó?

Eszter: Hm, jó lenne megtudni... Mindenesetre az ilyen párhuzamosságok a gyerekeknek inkább érdekesek, mint zavaróak, ha észreveszik egyáltalán. Az is lehet, hogy a rajzok direkt játszanak rá más mesekönyvek szereplőire, a szülők és nagyobb gyerekek szórakoztatására.

Ám nekem is feltűnt egy következetlenség, méghozzá a Különleges Tájoló tekintetében: a dédapa építette, s tudásának lényege, hogy képes megmutatni a Rejtélyes sziget elhelyezkedését. Pedig a dédapáról korábban azt tudtuk meg, hogy egyszer látta a ködben a szigetet, de többet nem bukkant rá. Akkor mennyiben sikeres ez a találmány?

Kata: Hát igen. Viszont ezeket a kérdéseket leszámítva feltétlenül említsük meg a könyv egyik nagy erényét: hogy minden fejezet elején megszólítja az olvasót, s ezzel végig remekül fenn tudja tartani érdeklődését.

Eszter: Akkor most ajánljuk vagy sem?

Kata: Ööö... Gyerekirodalom kritikusoknak talán nem annyira, de gyerekeknek igen! ☺

KORÁBBIAK »