Találd meg a könyvet, a játékot, a hangulatot, ami olyan, mintha rád lenne gombolva!

Titi a toronyház tetején

Huszárszky Zsuzsi


Szerző: Annie M.G. Schmidt

Illusztrátor: Fiep Westendorp

Pagony, 2012

5 éves kortól

„Én tudok egy neked való helyet. ... Gyere! ... Hazaviszlek!"

Úgy vélem, nincs főbb ismérve egy jó könyvnek, mint az, amikor az utolsó mondat kiejtése után a következő másodpercben elhangzik a kérés, hogy akkor most kezdjük újra, ha lehet! Velünk ugyanis ez történt. A 4 éves kisfiam és a 7 éves kislányom részéről is egyöntetű tetszésre talált a könyv. Szerencsére, aznap fedeztem fel, hogy néhány héttel azelőtt megjelent már a második rész, így szünet nélkül tudtuk folytatni Titi történetének olvasását...

Titiét, aki egy nagyon jószándékú és segítőkész kisfiú, akinek igazán helyén van a szíve... Teljes természetességgel tűnik fel a színen piros daruskocsijával, talál és foglal magának lakást a toronyház tetején, és lopja be magát észrevétlenül a szívünkbe, az életünkbe...

Megérkezése után szinte azonnal barátokra lel Titi a házban és környékén: Gerda, a galamb, Zsazsa, a – megszokottal ellentétben – kedves kis csótány, Penna bácsi, akinek könyvesboltja van, Ágica, akinek nem lenne szabad a lábát sem kitenni az utcára, lévén Patyolatné kislánya, és a nagyon rendetlen, ám nagyon vendégszerető Trappolkák személyében. Először is megmenti Zsazsa életét Patyolatné "karmai" és rovarirtója elől, majd Aléluskát, a tériszonyos mókust bűvészkedik le a fáról, Ágica igencsak bátor és hatékony, azonban anyukája előtt titkolandó segítségével. Az a fránya ruha ugyanis fára mászás közben nem csak hogy bepiszkolódik, de el is szakad... De hála Penna bácsi nagyszerű ötleteinek, no meg a Hagyd magadon! Ruhatisztító Szalonnak és a folyékony műanyagnak, a tisztaruha-kérdés – mely ha belegondolunk, teljesen elhanyagolható, ám anyukának nagyon is fontos – is megoldódik. Később Ágica kívánságait igyekszik Titi teljesíteni, aki betegen fekszik otthon. Aztán a Trappolkákkal együtt Gerda nyomára bukkannak.

Közben Titi tévét és autót szerel, ott segít, ahol tud. Patyolatnéval és a házmesterrel is hősiesen megküzd barátainak közbenjárása segítségével. Végül orvosi tanácsra a Trappolkák és Ágica a tengerhez, Szellőpartra utaznak, ahova a kisfiú is velük tart. Azonban innen is előbb tér haza, mint társai, mivel újabb, megoldandó feladat szólítja.

Hosszan részletezhetnénk kalandjait, de a finom humorral, határtalan derűvel és hatalmas szeretettel megírt sorokat, melyek az illusztrációval teljes egységet alkotnak, sőt szöveg és kép rendkívüli módon erősíti is egymást a humor tekintetében, nehéz lenne hangulatában érzékeltetni, szívből ajánlott inkább olvasni.

És igen, az életünkbe is belopózik szép csöndesen (vagy inkább harsány kacagással) Titi. A gyerekek nálunk ugyanis tegnap már ki is osztották a szerepeket. A 4 éves Peti természetesen Titi. Ki más lehetne Ágica, mint a 7 éves Venikénk. Nekem Patyolatné hálátlan szerepe jutott, azt azonban leszögezték, hogy én azért nem vagyok olyan rosszindulatú, mint ő, (hát, köszönöm...) de a rendmánia azért stimmel. Apa meg persze Trappolka bácsi, akitől most idéznék egy gondolatot: " – Persze, hogy a földre, és ne törődj a rendetlenséggel. Így van ez, ha egy férfi ennyi gyerekkel lakik együtt... nem csinálunk semmit, és máris fölfordulás lesz."

Az említett derű és könnyedség, jószándék és a jó ügyért való apró lépésekben történő erőfeszítés és a másik elfogadására való törekvés ível át a könyv lapjain. Otthonság és melegség sugárzik a sorokból, megérkezés, hazatalálás.

KORÁBBIAK »