Találd meg a könyvet, a játékot, a hangulatot, ami olyan, mintha rád lenne gombolva!

Örökké óvodás maradok!

Huszárszky Zsuzsi


Szerző: Vadadi Adrienn

Illusztrátor: Pásztohy Panka

Pozsonyi Pagony, 2014

Megjelent Vadadi Adrienn ovis meséinek, a Leszel a barátom? c. könyvnek a folytatása, az Örökké óvodás maradok!

Mintha csak a kisfiamat hallanám, épp pár nappal ezelőtt, amint kimondja a könyv címében foglalt mondatot… 

Az előző könyvből immár jól ismert gyerekek, Maja, Dorci, Lea, Peti és a többi óvodás története is azokat az időtlen pillanatokat és szinte változatlan dinamikájú történéseket mesélik el, melyeket kisfiam, vagy akár én is megéltem annak idején, mintha azóta mi sem változott volna.

A gyerekek hol barátot keresnek, majd összevesznek, hol egyedül érzik magukat, majd kibékülnek, az óvó néni pedig igyekszik őket végtelen türelemmel és szeretettel terelgetni, vigasztalni, bátorítani. A mindennapokba kapunk bepillantást, mikor a gyerekek kisállatot szeretnének, mikor egy igazi rendőr bácsi érkezik hozzájuk, akivel a közlekedésről beszélgetnek. Persze a szerelem témája is szóba kerül... De van olyan nap is, mikor a gyerekek a Holdon való leszállás előkészületeként épp űrsütiket gyártanak a homokozóban. Sőt, az is tetszik, ahogy a lányok ebédet főznek az indiánfiúknak, akik vadászat után majd biztosan farkaséhesen térnek haza...!

Olykor hevesebb indulatok is kitörnek, ha épp néhány fiú nem fér a bőrébe. De a végeredmény általában egy olyan harmónia - az óvó nénik odaadó és fáradhatatlan,  mindig derűs munkájaképp - amelyből a gyerekek nem szívesen lépnek ki. Persze remélhetőleg ez a harmónia otthon is folytatódik, de én személy szerint már rengetegszer hallottam azt a mondatot, hogy „Ne menjünk még haza!" meg „Anya, miért jöttél ilyen korán?!" – mindezt fél ötkor. És ilyenkor ülünk kint a szülőkkel, és csak várunk és várunk, mire aztán megérkeznek végre öltözködni féktelen jókedvvel, bohóckodva. És mi, szülők örülünk ennek a varázslatos légkörnek, melynek köszönhetően gyermekeink átélhetik azokat a hónapokat, amikor még nincs szigorú értelemben vett kötelesség és elvárás, csak belefeledkezés és önfeledt játék. Amikor még mindenre van idő, nincs más, csak az állandó jelenlét.

Jó lenne mindebből megőrizni, tartalékolni valamit a későbbiekre: némi önfeledtséget, belemerülni-tudást, odaadást, hatalmas jókedvet és örömöt. Mert oviba járni tényleg jó dolog. Talán az egyik legjobb dolog a világon!

KORÁBBIAK »