Találd meg a könyvet, a játékot, a hangulatot, ami olyan, mintha rád lenne gombolva!

Satoe Tone eredeti képeiből kiállítás nyílik Budapesten!


November 17-én, pénteken 16 órától Satoe Tone kiállítás nyílik Budapesten, a Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galériában!
A kiállítás december 20-ig lesz megtekinthető.
Talán már senkinek sem kell bemutatnunk Satoe Tone japán származású képeskönyv-alkotót, aki a Kisgombos Kiadó első két könyvének (Pipó utazása, Ahol a szív dobban) szerző-illusztrátora.
Már csak azért sem, mert majdnem pontosan két évvel ezelőtt, 2015. novemberében rendeztünk Biatorbágyon, a Faluház kiállítótermében, illetve Budapesten, a „Marczi"-ban egy hasonló tárlatot, melyen rengetegen részt vettetek.
Tudható, hogy nagyon sokan vagytok, akiket - hozzánk hasonlóan - mélyen megérintettek Satoe Tone különleges alkotásai, azok aprólékossága, mélysége, üzenete.
Erről az érintésről mesélnek a két évvel ezelőtti megnyitón készült fényképek és az a pár személyes gondolat is, amit akkor a jelenlévőknek elmeséltem.

Nézzétek meg a 2015-ös kiállításon készült képeket, olvassátok el a megnyitó beszéd egy részletét és ha van rá lehetőségetek, látogassátok meg a Budapesten most látható kiállítást! A legjobb szívvel ajánljuk.

xsmall-IMG_0295.jpg2015. november 7. Satoe Tone kiállításának megnyitóján, részlet Gombos Kata megnyitó beszédéből:

„A teremben körülölelnek minket Satoe Tone képei, eredeti, lélegző, ragyogó alkotásai.

Képek, melyek nem pusztán bájosak és szépek, de mesélnek nekünk. Ha közellépünk hozzájuk, megérintenek - ott legeslegbelül. S az ilyen érintés nagyon ritka, becses kincs, amit az ember féltve őriz a szívében. Féltve, mert sérülékeny, mint egy törékeny üveggolyó, mint egy szakadékony kicsi cérnaszál.

Egyszer egy magas autóban utaztam át Budapesten, pontosan emlékszem, a Bécsi úton haladtunk, mikor kinéztem az ablakon és a mellettünk suhanó autó tetőablakában megpillantottam egy kicsi gyerek kicsi kis kezét, aki egy vékony, fehér varrócérna darabkát tartott a kezében, ami vidáman lobogott a szélben. Tizenöt éve történt, mégis emlékszem, belémégett a pillanat:  a cérnaszál nevetős fickándozása a szélben, -a kisgyerek öröme (mert bár nem láttam az arcát, tudtam hogy érez), ennek az örömnek a cérnaszálnyi volta, hogy vigyázni kell rá, félteni, hiszen olyan esendő, tünékeny mindez: ha a kisgyerek nem látja őt annak, akkor nem fickándozó, vidám cérnaszál többé. Mélyen elgondolkodtató, emlékezetes érintés.

medium-Satoe_Tone_Kisgombos_7.jpgEz az élmény ismétlődött meg bennem egészen váratlanul 2014 tavaszán Bolognában, mikor több millió, a világ minden tájáról összegyűjtött gyerekkönyv közt közel léptem Satoe Tone Pipójához, a magányos kisbékához, aki elfelejtette hogyan kell álmodni. Nem ismertem a történetet, de a képek alapján mindent megértettem. Közelléptem és a végtelenül aprólékos, cérnaszálnyi vonások a bensőm legmélyébe rajzolták be azt, amit Pipó, a kisbéka érzett. A társaimmal csak álltunk ott és a képek minden miliméterét haza akartuk hozni a szemünkkel. Hogy ez a kiállítás most - más könyvekből vett képekkel együtt itt lehet - több, mint öröm... Satoe-nak ezúttal is hálásan köszönöm mindazt, amit a cérnaszálnyi vonásokkal elmondott nekem, nekünk.

large-Satoe_Tone_Kisgombos_1.jpglarge-Satoe_Tone_Kisgombos_2.JPGlarge-Satoe_Tone_Kisgombos_3.JPGlarge-Satoe_Tone_Kisgombos_6.jpglarge-Satoe_Tone_Kisgombos_8.jpglarge-Satoe_Tone_Kisgombos_9.jpglarge-Satoe_Tone_Kisgombos_10.jpglarge-Satoe_Tone_Kisgombos_11.jpg