Találd meg a könyvet, a játékot, a hangulatot, ami olyan, mintha rád lenne gombolva!

Szószövő-tábor és Macska-capriccio


Fogadjátok szeretettel Molnár Krisztina Rita képekkel tarkított tábori beszámolóját arról a napfényes augusztusi hétről, melyet a biatorbágyi Szószövőkkel töltött!

medium-DSCN1620.JPG„Idén a Szószövők nyári táborában olyan versformákkal és műfajokkal kísérleteztünk, amikre az év közben zajló másfél órás alkalmak rövidek. Így viszont egész nap jutott a rondóra és a capriccióra. A kamasz-szószövők meglepetésére kiderült, hogy a szorosabban kötött formában (rondó) mennyivel könnyebben írni, mint játékosabb, szabadabb keretek között (capriccio).

Hogy az epikus műfajok se kerüljenek hátrányba, históriás énekeket és széphistóriákat olvastunk, mielőtt mindenki megírta a maga rémtörténet-széphistóriáját. Kirándultunk is, hiszen a közelben álló zsámbéki romtemplom kiváló helyszín a középkori műfajok hangulatának felidézéséhez.

small-DSCN1633.JPGJó mulatság volt ez a hét, nem is vettük észre, hogy múlik, csak telt – versek, fagyi, dinnye, macskák a kertben –, telhetett volna jobban?

Mert a költészet alaprezgéséhez ezen a héten a macska-jelenlét is hozzájárult. Ez a vers sem született volna meg, ha nincs a Szószövő-hét, és persze Pemete, a kismacska, aki egy felnőtt Szószövő-tanítvány ajándéka."

Macska-capriccio

 

Jaj, megérkezett az új macska,

szürke és kicsike. Füstfajta,

s a régi meg ő....! Mint fokhagyma

 

nem illik ételben a fahéj

illatával össze és az éj

a nappal, vagy kalappal taréj,

 

kompótban tárkony és szegfűszeg

az ízharmóniát szegve meg,

amiben töretlen hiszek,

 

de a hit és a valóság útja,

most kiderült, mennyire furcsa

viszonyba került..., ahogy Lujza,

 

bölcs macskahölgyem és Pemete,

Isten húszdekányi szerzete,

akinek azt mondtam, gyere be

 

az életünkbe, majd megleszünk,

a létszámba téged felveszünk,

mert úgy tűnik, elment az eszünk

 

a bársony macskabunda láttán.

Meg, hogy Lujza ne legyen árván,

s most azt hiszi, ellene ármány

 

a bátor, izgága szőrcsomó,

s hogy szerinte árván volna jó,

azt súgja tekintete. Makó

 

és Jeruzsálem nincs ily messze!

De hátha... bízom epekedve,

hogy a két vadóc megszeresse

 

egymást egy szép, aranyló napon.

De még fújnak, morognak nagyon,

s míg fel nem zeng lelkükben az Om,

 

csak álmom a macskaparadicsom,

hol dorombolnak együtt dicsőn

a békesség szelíd grádicsán

 

elmélázva, mint az uborka

üvegben, hordóban óborka.

Macskának lenni... - hát, jó volna.

Ha szívesen elolvasnál néhány alkotást, mely a Szószövő Műhelyben készült, kattints az alábbi linkre:

Haikuk: http://kisgombos.hu/page/1111/art/2479/html/kimono-palyazat.html

Balladák: http://www.kisgombos.hu/page/1111/art/2480/html/balladak-szulettek-belesunk-a-szoszovo-muhelybe.html